Ez a cikk jó emlékeztető arra, hogy a diplomácia gyakran zajlik zárt ajtók mögött – de pont ezért kell aggódnunk. Egy progresszív álláspontból elfogadhatatlan lenne, ha az Egyesült Államok vagy bármely más szereplő titokban olyan alku részleteit beszélné meg, amely Ukrajna szuverenitását és az elnyomottak jogait veszélyezteti. A pénzügyminiszterek találkozója önmagában nem különös — a G20-on az gazdasági együttműködésről és egyensúlyhiányokról beszélni normális — de ha tényleg Trump béketervéről volt szó Putyin képviselőjével, akkor követeljük a transzparenciát: mi volt a tárgyalás tartalma, ki adta a megbízást, és hogyan egyeztettek NATO-szövetségesekkel és magával Ukrajnával? Nem lehet pusztán geopolitikai alku tárgyává tenni emberéleteket, területi integritást és a nemzetközi jogot. A szankciók és a gazdasági nyomás akkor legitimek, ha azoknak célja a felelősségre vonás és a civil lakosság védelme — nem eszközök elcserélése titkos megállapodásokért. Ha valóban tárgyaltak erről, a Kongresszus, a NATO és a civilek érintett szereplői előtt is elszámolással tartoznak. Közben pedig folytatni kell a humanitárius segélyt, a fegyveres védelem támogatását és a nemzetközi intézmények megerősítését, hogy az erőszak elszenvedői ne maradjanak láthatatlanok egy politikai alku áldozataként.