Search

"Our goal has become a reality: to unite these two storied studios, creating a stronger competitor where there is talent, resources, and the authority to tell great stories in every genre, on every platform, to audiences around the world." David Ellison, the CEO of Skydance, called the deal historically significant. #Paramount #WarnerBros #streamingszolgáltatás (translated)

"From the very beginning, our goal was to bring together these two studios with great legacies and create a stronger competitor that has the talent, resources, and all the opportunities to tell great stories in every genre, on every platform, and everywhere. Now, this goal has become a reality." David Ellison, President and CEO of Paramount Skydance, called the event historically significant for the film industry. #Paramount #WarnerBros #Hollywood (translated)

"From the very beginning, our goal has been to unite these two storied studios and create an even stronger market player – one that has the talent, resources, and authority to tell great stories across all genres and platforms to audiences around the world. This endeavor has now become a reality." #Paramount #WarnerBros #összeolvadás (translated)

Az amerikai kutatók szerint bár a mesterséges intelligencia apokaliptikus jövőjéről szóló forgatókönyvek egyre gyakoribbá válnak, a valóságban valószínűtlen, hogy az AI elpusztítja az emberiséget, de a technológia gyors fejlődése miatt fontos figyelni a lehetséges kockázatokra. #MesterségesIntelligencia #AI #Apokalipszis

Na, tekerd fel a hangerőt, mert ezt a mozit látni és hallani kell! 😁👏 ​Csodás képsorok, komolyan! Nézzétek csak a videót! Szivek Norbert és Jellinek Dániel urak épp megérkeznek a bíróságra. Csak hát van egy kis bökkenő... Hová tűnt az a magabiztos, elegáns milliárdos vigyor a gazdasági lapok címlapjairól? ​A méregdrága öltönyzakó hirtelen csuklyává vedlett, a fej mélyen lehajtva a sötétbe, a kézen meg ott feszül a mezei acélbilincs. Az ország egyik leggazdagabb embere meg az MNV volt ura egy sporttáskával a kézben botladozik befelé a bíróság kapualján, mint valami kisstílű zsebtolvaj. ​A háttérből meg befigyel a nap kérdése: „mi van, nem vállalod az arcodat?”. 🤣 ​Hát nem, fiúk. Azt valahogy most nem viszi a bátorság. Amikor a Volánbusz-biznisznél meg az állami tendereknél gurultak a milliárdok, akkor nem kellett a zakó alá bújni a kamerák elől. Most meg, hogy a bíróság elrendelte a 30 napos letartóztatást, hirtelen nagyon kényelmetlen lett a valóság... ​Az Indotek persze már visít a sajtóban, hogy mekkora „aránytalanság” ez az egész. Hát persze. A számlagyár meg a zsíros dealtenger teljesen arányos volt, ugye? ​Lehet itt még reménykedni a drága ügyvédekben, de ez a felvétel örökre beég a történelembe. Vajon mekkora lehet most a csend a többi oligarcha irodájában?... #magyar2026 #Tisza2026 #bíróság #gazdaság #oligarchák

Popcorn bekészítve, kóla, sör, pálinka a kézben, mert a magyar valóság megint jobb, mint bármelyik streaming-sorozat. 😁 Szóval eljött a nap, amit fél éve még a legvadabb sci-fi írók sem mertek volna papírra vetni, a rendőrség nemhogy nem dobta a kukába a volt miniszterelnök elleni feljelentést, de már át is passzolta a Központi Nyomozó Főügyészségnek. Gondoljunk csak bele a helyzetbe egy pillanatra. Ott ül Viktátor a megszokott, jól bejáratott Hír TV-s fotelben (mert ugye a szokások rabjai vagyunk), és a régi reflexekből táplálkozva kényelmesen le-„ÁVH-zza” az új vagyonvisszaszerzési hivatalt. Majd mintegy mellékesen, két félmosoly között bejelenti, hogy mindenkit szépen felírnak a listára, név szerint, és majd elszámoltatják őket, amint „visszatér a jogállam”. Csakhogy közben elfelejtett szólni a naptárnak... Áprilisban a tavaszi szél nemcsak a plakátokat fújta le az oszlopokról, hanem a védelmi hálót is a feje felől. Nincs már miniszterelnöki pulpitus, nincs kétharmad, és legfőképp, nincs mentelmi jog! Sima, mezei civilként besétálni a kamerák elé és hivatalnokokat listázással fenyegetni? Bátor húzás. Vagy megszokás? Erre Fekete-Győr meglátta a ziccert, leporolta a Btk. 310-et, és már kocogott is a Teve utcába hivatalos személy elleni erőszak gyanújával. És a csattanó? A hatóság nem röhögte ki, hanem fogta az aktát, és küldte tovább a nyomozó ügyészségre! 👏 Vajon mit érezhetnek most azok az ügyészek, akik eddig reflexből iktatták az „elutasítva bűncselekmény hiányában” sablonokat? Melyik ujjukba harapjanak? A régi hűség még ott kísért az íróasztalfiókban, de a kinti világban már nagyon más idők járnak! Unger Anna az NVVH éléről simán visszaint, hogy a dolgozókat senki nem fogja megfélemlíteni, Magyar Péter pedig már a parlamentben dörzsöli a tenyerét... Tizenhat évig ő diktálta a játékszabályokat, most meg hirtelen rájöhet, milyen az, amikor a törvényt nem a pártközpontban szabják méretre, hanem ellene alkalmazzák. 😁 #magyar2026 #Tisza2026 #magyarpolitika #jogállam #választások

Megérkeztünk a Bledi Stratégiai Fórumra, a csodálatos Bledi-tó partjára. Szlovénia miniszterelnökének meghívására közép-európai kormányfőkkel tárgyalunk Európa jövőjéről. Az első megbeszélésnek helyet adó Vila Bled megérdemel egy részletes bemutatást. A története szinte leképezi a 20. századi Közép-Európa történelmét. A Bledi-tó partján eredetileg 1883–1885 között épített villát az osztrák arisztokrata Windischgrätz család, majd 1922-ben I. Sándor, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság későbbi jugoszláv királya vásárolta meg. A királyi család nyári rezidenciaként használta, és új palotát is terveztek ide Jože Plečnik tervei alapján, ám Sándor 1934-es meggyilkolása, majd a második világháború miatt az elképzelés nem valósult meg. A háború után Tito jugoszláv elnök nyári rezidenciájává alakították a birtokot; a ma látható épület Vinko Glanz tervei alapján 1947-re készült el. Tito itt nemcsak pihent, hanem valóságos diplomáciai központot működtetett: vendége volt többek között Nikita Hruscsov, Haile Selassie, Dzsaváharlál Nehru, Indira Gandhi, Gamal Abdel Nasszer és Kim Ir Szen. A villa ma is őrzi Tito lakosztályát, dolgozószobáját, privát liftjét és egykori mozitermét, amelynek monumentális, 1947-es falfestménye Jugoszlávia második világháborús történetét meséli el. A parkban álló Belvedere pavilon eredetileg a soha meg nem épült királyi rezidencia része lett volna, Tito idején pedig informális teázások és találkozók helyszíne lett. 1984-ben a Vila Bled szállodaként nyitotta meg kapuit, így ma különleges módon egyszerre luxushotel és a királyi Jugoszlávia, Tito állama és a modern Szlovénia történelmi emlékhelye. #BlediStratégiaiFórum #Szlovénia #KözépEurópa

⚖️ Feljelentést tettünk a kormányzat augusztus 20-i 4 milliárdos kamu közbeszerzése miatt. Egyúttal cáfoljuk Magyar Péternek azt a hazugságát is, amely szerint a korábbi kormány alatt ne tettünk volna feljelentéseket hasonló ügyekben. A valóság az, hogy számos korrupciós ügyet #korrupció #közbeszerzés #feljelentés #HU

A játék közbeni előítéleteim Szeretem azt hinni magamról, hogy nincs bennem előítélet más nemzetekkel szemben. Úgy gondolom, hogy az ember nem attól jó vagy rossz, hogy hová született, milyen nyelven beszél, milyen a bőre színe vagy honnan jött. Aztán leülök játszani egyet a Solitaire Sociallal, és néhány perc alatt rá kell jönnöm, hogy azért ez a dolog nem egészen ilyen egyszerű. 😄 Mert amikor látom, hogy az ellenfelem román, valahogy rögtön megjelenik bennem: „Na, ez is egy szőrös talpú román…” Ha francia: „Persze… a csigaevő.” Olasz? „Na, megjött a digó, a macskazabáló.” Német? „Ez biztos valami sört vedelő fasiszta.” Amerikai? „Na, ez meg biztos olyan buta, mint a tök.” Arab? „Terrorista.” És vannak ennél is csúnyább szavak, amelyeket most inkább nem írok le. Igen, tudom. Csúnya dolog. És talán az a legérdekesebb az egészben, hogy mindez egyetlen pillanat alatt történik. Nem ülök otthon azon gondolkodva, hogy én bizony utálom a románokat, franciákat, németeket vagy bárki mást. Eszembe sem jut ilyesmi. Aztán jön egy játék, ahol az ember nyerni akar, az ellenfél pedig éppen keresztbe tesz nekem. És hirtelen már nem egy ismeretlen ember ül a másik oldalon, hanem egy nemzet képviselője. Ha pedig éppen magyar, akkor sincs mindig könnyebb dolga. Sőt. Néha kifejezetten az az érzésem, hogy a magyarok azok, akik a legjobban igyekeznek megszívatni, amikor én vezetek. Persze tudom, hogy ez hülyeség. Ő is nyerni akar. Én is. Ha a játék ad valamilyen lehetőséget arra, hogy keresztbe tegyek a másiknak, akkor nyilván ő is használni fogja. Ahogy én is. Ez a játék része. Csakhogy az ember agya érdekes szerkezet. Ha egy román ellenfél háromszor egymás után kiszúr velem, könnyen megszületik bennem a gondolat: „Na, ezek már csak ilyenek.” Ha ugyanezt egy magyar csinálja: „Na tessék! Ezek sem jobbak!” Ha pedig én nyerek: „Na, azért mégiscsak tudunk játszani!” És közben pontosan tudom, hogy egyetlen emberből próbálok következtetni több millióra. Ez pedig már nem logika, hanem előítélet. Talán a játék csak azért érdekes számomra ebből a szempontból, mert megmutat valamit, amit a hétköznapokban sokkal könnyebb elrejteni. Ott van bennünk egy csomó beidegződés, régi vicc, hallott mondat, családi történet, történelmi sérelem, sztereotípia. A fejünkben ott vannak a „románok”, a „németek”, az „olaszok”, az „amerikaiak”, az „arabok”, a „magyarok” – és közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy valójában emberek vannak. Persze ettől még nem gondolom, hogy egy-egy ilyen gondolat automatikusan szörnyeteggé tesz valakit. Az agyunk tele van gyorsítógombokkal. Címkéz, egyszerűsít, kategorizál. Néha pedig a humor és a káromkodás formájában engedi ki a gőzt. A kérdés inkább az, hogy mit kezdünk ezekkel a gondolatokkal. Elhisszük őket? Átvisszük őket a való életbe? Vagy képesek vagyunk egy pillanattal később azt mondani: „Na jó, öregem… ez csak egy játék volt. Nem tudsz te semmit erről az emberről.” Én azt hiszem, nálam ez utóbbi az, ami számít. Mert lehet, hogy a fejemben játék közben van egy csökött amerikai, egy sörös fasiszta német, egy csigaevő francia, egy digó olasz, egy szőrös talpú román és egy mindenkit megszívató magyar. De a valóságban egyikükről sem tudok semmit. És talán ez a legfontosabb felismerés: nem az mutatja meg igazán, milyen emberek vagyunk, hogy milyen gondolat villan át rajtunk, hanem az, hogy mit kezdünk vele. Aztán persze jöhet még egy parti. És ha megint elveszem a partit, majd meglátjuk, melyik nemzet lesz éppen a hibás. Kép: Open AI #előítélet #emberiagy #önirónia #sztereotípiák #játék #gondolatok #önismeret

A gyomrom görcsben van! 😡🤬 ​A Direkt36 perelte ki a bíróságon, és most kint van a teljes, eltitkolt jelentéscsomag a Telexen. Amit az Orbán-kormány annak idején nagy mellénnyel elrendelt a kegyelmi botrány után, aztán amikor meglátták a valóságot, gyorsan elsüllyesztették a fiók legmélyére. ​És hogy mit titkoltak el ennyire? ​Kapaszkodj meg, mert a valóság sokkal mocskosabb, mint gondoltuk! - ​Bács-Kiskun: este fél hétkor véget ér a vacsora, utána még egy szelet száraz kenyér vagy vaj sincs a sportoló, speciális nevelési igényű kölyköknek. Hivatalos rendőrségi nyomozás mondta ki feketén-fehéren, hogy az éhező gyerekek kajáért cserébe vetették alá magukat szexuális bántalmazásnak a társaik részéről. - ​Vas megye: a legfiatalabb bántalmazó mindössze 9 éves volt. 9 éves... - ​Szabolcs-Szatmár-Bereg: a bántalmazott gyerekek a traumáikkal teljesen magukra maradtak, mert egyszerűen évek óta nincs pszichológus az intézményekben. - ​Budapest: a raktárakban porosodnak az adományba kapott gépek és számítógépek, mert a hálózat nem bírja el a terhelést, egy másik épületben pedig húsz lámpából tizennyolcban még égő sincs. - ​Vas megyei lakásotthonok: az emeleti fürdőkből leázik a mennyezet, ezért 12 gyerek használ egyetlen kádat, a falakon mállik a vakolat és vastagon áll a penész. ​- Szétrohadt, ötvenéves csaptelepek és csempék mindenfelé. ​Közben meg persze a gyerekek takarítanak, mert személyzetre már nem futotta. ​Ezeket a papírokat nézegették a minisztériumban, és ahelyett, hogy azonnal tüzet oltottak volna, inkább sablonos összefoglalókat hazudtak a nyilvánosságnak, amíg a bíróság rájuk nem törte az ajtót. ​Szóval lehet itt mellébeszélni, de a puszta tény az, hogy miközben ment a hangoskodás a "gyermekvédelemről", a rájuk bízott állami gondozott kölykök meg a sötétben, penészben éheztek, és a testükkel fizettek egy falat kenyérért! ​Ezt nem lehet elfelejteni! Soha! #magyar2026 #Tisza2026 #gyermekvédelem #korruptkormány #államigondozás

Bardóczi Sándor cikke a klímaváltozás következményeivel és a globális felmelegedés apokaliptikus jövőjével foglalkozik, rámutatva, hogy a jelenlegi extrém időjárási jelenségek már nemcsak előrejelzések, hanem a valóságunk részei, amelynek hosszú távú következményei a társadalmak összeomlásához és erőforrásokért folyó harcokhoz vezethetnek. #klímaváltozás #ökológiai_katasztrófa #extrém_időjárás

A feministák és a klímaszakértők figyelmeztetéseit hasonlóképpen „hisztériának” tituláló populista politikai diskurzus idején a klímaválság valóságos következményei, mint a hőség és vízhiány, arra ösztönöznek, hogy felismerjük: nemcsak az autokrácia, hanem a természet elpusztítása is veszélyezteti életünket. #ökofeminizmus #klímaszorongás #klímatagadás

Ahogy olvastam egyik csoportban egy írást a mai kor emberéről, egyre inkább az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy talán nem is az a kérdés, mikor lett bűn az öröm, a pihenés vagy az érintés, hanem az, hogy milyen világot építettünk magunk köré. A modern élet rengeteget adott nekünk. Kényelmet, biztonságot, technológiát, gyorsaságot, lehetőségeket. Mégis úgy tűnik, mintha minden ajándék mellé odacsomagolt volna valami láthatatlan árat is. A folyamatos teljesítménykényszer, az állandó összehasonlítás, a megfelelési vágy és a megszakítás nélküli információáradat lassan kiszorította azokat az egyszerű dolgokat, amelyek valójában megtöltik tartalommal az életet. Ma már nem elég csak élni. Jól kell kinézni, hatékonynak kell lenni, mindig fejlődni kell, mindig többet kell elérni. Mindenből verseny lett. A testünkből, a munkánkból, a kapcsolatainkból, még a pihenésünkből is. Már azt is mérjük, mennyit aludtunk, hány lépést tettünk, mennyire voltunk produktívak. Közben pedig észrevétlenül elfelejtettük, milyen érzés csak úgy lenni. A közösségi média nap mint nap olyan életeket mutat, amelyek többnyire csak gondosan megszerkesztett kirakatok. Mi pedig ehhez a kirakathoz mérjük a saját, nagyon is valóságos életünket. Innen már csak egy lépés, hogy szégyellni kezdjük a testünket, a hibáinkat, az öregedésünket vagy éppen azt, hogy elfáradtunk. Talán ezért lett gyanús a pihenés is. Mintha az ember értékét már nem az határozná meg, hogy milyen ember, hanem hogy mennyit termel, mennyit teljesít és mennyire hasznos. Pedig a természet egésze a ritmusra épül. Nappal és éjszaka, belégzés és kilégzés, munka és pihenés váltják egymást. Egyedül az ember próbálja meggyőzni magát arról, hogy szünet nélkül működhet. Ugyanez történt a kapcsolatainkkal is. Soha nem volt ilyen egyszerű kapcsolatba lépni egymással, és talán még soha nem voltunk ennyire magányosak. Üzenetek százait küldjük el naponta, miközben egyre ritkább az a beszélgetés, amikor valóban figyelünk a másikra. Ez a világ összeköt bennünket a képernyőkön keresztül, de sokszor elszakít attól, aki mellettünk ül. Mégis azt gondolom, hogy van remény. Mert ezek a változások nem a természet törvényei, hanem emberi döntések következményei. És amit ember teremtett, azon ember képes változtatni is. Talán nem tudjuk megváltoztatni az egész világot, de eldönthetjük, hogy ma odafigyelünk valakire. Hogy nem kérünk bocsánatot azért, mert megpihenünk. Hogy örülünk egy szelet süteménynek bűntudat nélkül. Hogy megölelünk valakit, nevetünk egy nagyot, vagy egyszerűen csak csendben leülünk egy fa alá anélkül, hogy hasznosnak akarnánk látszani. Lehet, hogy éppen ezek a kis "lázadások" vezetnek vissza ahhoz, amit emberi életnek hívunk. Mert nem a modern világ vívmányaival van a baj, hanem azzal, amikor hagyjuk, hogy azok irányítsák az életünket, és elhitessék velünk, hogy az értékünk a teljesítményünkben mérhető. Pedig az ember nem gép. Nem termelőeszköz. Hanem érző, szeretni és kapcsolódni képes lény. És talán ezt lenne a legfontosabb újra megtanulnunk. #gondolatok #modernvilág #lassulj #tudatosélet #egyensúly #pihenés #kapcsolódás #emberikapcsolatok #jelenlét #emberneklenni.

A cikk rávilágít, hogy Vlagyimir Putyin eddig mindig tisztában volt a valósággal, de az ukrán dróncsapások következtében az orosz olajfeldolgozó infrastruktúrában bekövetkezett súlyos károk miatt most már kérdésessé vált a helyzet, mivel a finomító kapacitás 30%-a megsérült, ami az ország legsúlyosabb üzemanyagválságát idézte elő a Szovjetunió óta. #Putyin #Ukrajna #Energia

Orbán Balázs cikkében a politikai valóság torzulásával és a társadalmi érzelmek manipulálásával foglalkozik, hangsúlyozva, hogy a külső jelek és a közbeszéd sokszor eltávolodik a tényleges helyzettől, miközben a valóság elkerülhetetlenül előbukkan, követelve a felelősséget és a megoldásokat a kihívásokra, mint például a gazdasági visszaesés és a globális konfliktusok. #valóság #gazdaság #politika

A budapesti galériákban megrendezett kiállítások a digitalizáció bonyolult kérdéseit és veszélyeit vizsgálják kortárs művészeti munkákon keresztül, fókuszálva a virtuális valóság, a közösségi média, valamint a technikai fejlődés társadalmi és mentális hatásaira. #képzőművészet #digitalizáció #közösségimédia

A Die Presse cikkében Jürgen Streihammer rámutat, hogy Orbán Viktor lélegzetelállító tempóban bontja le a Fidesz hatalmát Magyarországon, miközben kérdésként merül fel, hogy valósággal lehet-e rendre utasítani a törvényesség határát súroló eszközökkel végzett reformokat. #OrbánViktor #Fidesz #demokrácia