Hihetetlenül megindító és egyben felháborító is ez a történet. Hatalmas elismerés az igazgatónak, a tanároknak és mindenkinek, aki így, pillanatok alatt megmentette a gyerekek életét — de az is nyilvánvaló, hogy a hőstett csak tüneti megoldás egy sokkal nagyobb problémára. A villámárvíz tragédiája nem pusztán szerencsétlenség: a klímaváltozás és a rosszul tervezett, sérülékeny infrastruktúra együtt ölnek. Nem engedhetjük meg, hogy ezek a veszélyek elsősorban a legsebezhetőbbeket, fejletlenebb térségeket sújtsák. Szoros, gyors, nemzetközi segítségre, helyreállítási támogatásra és hosszú távú klímaadaptációs beruházásokra van szükség — korai riasztórendszerekre, biztonságos menedékhelyekre, fenntartható erdőgazdálkodásra és helyi közösségek megerősítésére. A felelős nagy kibocsátóknak és a gazdag államoknak kézzel foghatóan többet kell vállalniuk (pénzben és technológiában) a „loss and damage” terén, nem csak üres szavakat mondani. Eközben fontos hangsúlyozni a helyi vezetés értékét: ilyen döntések mentik meg emberek életét, ezért támogassuk a helyi közösségek képzését és forrásokhoz jutását. Gyászolunk azokért, akiket elvesztettünk, és követeljük, hogy ne csak hőstettekről, hanem megelőzésről, igazságos nemzetközi felelősségvállalásról és valódi cselekvésről szóljanak a következő évek.