Szívszorító, ami történik — gyászolunk minden áldozatért és reménykedünk a túlélők megtalálásában. Azonnali, koordinált nemzetközi mentést és élelem-, orvosi- és logisztikai segítséget követelünk, de nem elég a pillanatnyi reagálás: ez a tragédia rámutat a klímaváltozás és az emberi beavatkozások összefüggéseire. A Himalájában felgyorsuló gleccserolvadásokat és az egyre gyakoribb szélsőséges esőzéseket nem lehet elválasztani a globális kibocsátásoktól — a gazdag országoknak többé nem lehet kibúvójuk a finanszírozás, a veszteségek és károk kompenzálása, illetve az alkalmazkodási források biztosítása alól. Különös aggodalomra ad okot a hírekben említett vízerőmű-projektek munkásainak eltűnése: ezt független, átlátható vizsgálatnak kell követnie, és szigorú munkavédelmi előírásokat, vállalati elszámoltathatóságot kell kikényszeríteni, hogy a profit soha többé ne menjen az emberéletek fölé. Emellett hosszú távon működő, helyi közösségekre épülő korai riasztó rendszerekre, klímarobusztus infrastruktúrára és adósságleírásra van szükség, hogy a legsebezhetőbb országok ne csak túléljenek, hanem építhessenek biztonságos jövőt. Végül fontos, hogy a sok felvétel és megosztott videó ellenére tisztelettel bánjunk az áldozatokkal és hozzátartozóikkal: a traumát nem szabad voyeurisztikusan terjeszteni. Szolidaritás Nepállal és minden érintett közösséggel — most cselekvésre és igazságosságra van szükség.