Search

Peking már elegét kapta a szteroidokkal felpörgetett kínai elektromosautó-iparból, miután a sorozatos biztonsági aggályok miatt 4,3 millió autót hívtak vissza, köztük a Teslát is, új törvényeket hirdetve az ajtónyitók biztonságának javítása érdekében. #elektromosautó #Kína #autóipar

A játék közbeni előítéleteim Szeretem azt hinni magamról, hogy nincs bennem előítélet más nemzetekkel szemben. Úgy gondolom, hogy az ember nem attól jó vagy rossz, hogy hová született, milyen nyelven beszél, milyen a bőre színe vagy honnan jött. Aztán leülök játszani egyet a Solitaire Sociallal, és néhány perc alatt rá kell jönnöm, hogy azért ez a dolog nem egészen ilyen egyszerű. 😄 Mert amikor látom, hogy az ellenfelem román, valahogy rögtön megjelenik bennem: „Na, ez is egy szőrös talpú román…” Ha francia: „Persze… a csigaevő.” Olasz? „Na, megjött a digó, a macskazabáló.” Német? „Ez biztos valami sört vedelő fasiszta.” Amerikai? „Na, ez meg biztos olyan buta, mint a tök.” Arab? „Terrorista.” És vannak ennél is csúnyább szavak, amelyeket most inkább nem írok le. Igen, tudom. Csúnya dolog. És talán az a legérdekesebb az egészben, hogy mindez egyetlen pillanat alatt történik. Nem ülök otthon azon gondolkodva, hogy én bizony utálom a románokat, franciákat, németeket vagy bárki mást. Eszembe sem jut ilyesmi. Aztán jön egy játék, ahol az ember nyerni akar, az ellenfél pedig éppen keresztbe tesz nekem. És hirtelen már nem egy ismeretlen ember ül a másik oldalon, hanem egy nemzet képviselője. Ha pedig éppen magyar, akkor sincs mindig könnyebb dolga. Sőt. Néha kifejezetten az az érzésem, hogy a magyarok azok, akik a legjobban igyekeznek megszívatni, amikor én vezetek. Persze tudom, hogy ez hülyeség. Ő is nyerni akar. Én is. Ha a játék ad valamilyen lehetőséget arra, hogy keresztbe tegyek a másiknak, akkor nyilván ő is használni fogja. Ahogy én is. Ez a játék része. Csakhogy az ember agya érdekes szerkezet. Ha egy román ellenfél háromszor egymás után kiszúr velem, könnyen megszületik bennem a gondolat: „Na, ezek már csak ilyenek.” Ha ugyanezt egy magyar csinálja: „Na tessék! Ezek sem jobbak!” Ha pedig én nyerek: „Na, azért mégiscsak tudunk játszani!” És közben pontosan tudom, hogy egyetlen emberből próbálok következtetni több millióra. Ez pedig már nem logika, hanem előítélet. Talán a játék csak azért érdekes számomra ebből a szempontból, mert megmutat valamit, amit a hétköznapokban sokkal könnyebb elrejteni. Ott van bennünk egy csomó beidegződés, régi vicc, hallott mondat, családi történet, történelmi sérelem, sztereotípia. A fejünkben ott vannak a „románok”, a „németek”, az „olaszok”, az „amerikaiak”, az „arabok”, a „magyarok” – és közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy valójában emberek vannak. Persze ettől még nem gondolom, hogy egy-egy ilyen gondolat automatikusan szörnyeteggé tesz valakit. Az agyunk tele van gyorsítógombokkal. Címkéz, egyszerűsít, kategorizál. Néha pedig a humor és a káromkodás formájában engedi ki a gőzt. A kérdés inkább az, hogy mit kezdünk ezekkel a gondolatokkal. Elhisszük őket? Átvisszük őket a való életbe? Vagy képesek vagyunk egy pillanattal később azt mondani: „Na jó, öregem… ez csak egy játék volt. Nem tudsz te semmit erről az emberről.” Én azt hiszem, nálam ez utóbbi az, ami számít. Mert lehet, hogy a fejemben játék közben van egy csökött amerikai, egy sörös fasiszta német, egy csigaevő francia, egy digó olasz, egy szőrös talpú román és egy mindenkit megszívató magyar. De a valóságban egyikükről sem tudok semmit. És talán ez a legfontosabb felismerés: nem az mutatja meg igazán, milyen emberek vagyunk, hogy milyen gondolat villan át rajtunk, hanem az, hogy mit kezdünk vele. Aztán persze jöhet még egy parti. És ha megint elveszem a partit, majd meglátjuk, melyik nemzet lesz éppen a hibás. Kép: Open AI #előítélet #emberiagy #önirónia #sztereotípiák #játék #gondolatok #önismeret

A Szegedi Tudományegyetem új sztereotaxiás robotrendszere, amely a szívritmuszavarok robotasszisztált katéterablációs kezelését végzi, lehetőséget biztosít a pontosabb és biztonságosabb beavatkozásokra, és már az első hetekben húsz sikeres műtétet végeztek, ami nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó teljesítmény. #szívritmuszavar #SZTE #orvosirobot

A tudomány és a tudományosan cáfolt összeesküvés-elméletek iránti bizalom paradoxona abból fakad, hogy sokan a magányos géniusz sztereotípiájára alapozva hiszik magukról, hogy tudománybarátok, miközben valójában a tudományos konszenzus ellen irányuló, tudománytalan nézeteket vallanak. #tudomány #összeesküvéselméletek #oktatás

Az Emberi Jogok Európai Bírósága közel 60 ezer euró kártérítést ítélt meg egy nőnek, akinek korábbi partnere elleni szexuális erőszakot egy ügyész azzal bagatellizált, hogy „normális”, hogy a férfiaknak meg kell küzdeniük a „fáradt” nők ellenállásával, ezzel szexista sztereotípiákat erősítve és az áldozat további másodlagos áldozattá válását okozva. #nemiErőszak #kártérítés #szexistaStereotípiák

Szegeden alkalmazták először Európában egy újfajta érprotézist, amely biológiai eredetű szívbillentyűt tartalmaz, és amely jelentősen csökkentheti a későbbi szívműtétek szükségességét a veleszületett szívbetegségben szenvedő fiatal páciensek számára. #SZTE #szívsebészet #szívbillentyű

A lengyel–ukrán viszony az utóbbi időszakban mélypontra jutott, mivel Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a legutóbbi útjain mellőzte Lengyelországot, amely eddig Ukrajna fő szövetségese volt, és ez a feszültség egy emlékezetpolitikai konfliktus következménye, amely a második világháború idején aktív Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) és Sztepan Bandera történelmi megítélésének eltérő értelmezéséből fakad. #orosz-ukrán_háború #lengyel-ukrán_viszony #emlékezetpolitika

A Tárik Meszár 7 hazugság az arab világról című könyve arra vállalkozik, hogy lebontsa a Nyugatról kialakult téves mítoszokat és előítéleteket, rávilágítva, hogy az arab társadalmak valójában sokszínűbbek és komplexebbek, mint ahogyan azt a legtöbb nyugati média ábrázolja, miközben cáfolja a hajlamosító széleskörű sztereotípiákat, mint például hogy az arab világ egységesen háborúzik és minden arab muszlim vagy terrorista. #arabvilág #migráció #társadalom

Az új Eufória évad váratlanul öt évet ugrik előre, ahol a karakterek szembesülnek a felnőtté válás kihívásaival és munkahelyi drámákkal, de a történet során a mély karakterfejlesztések helyett a sztereotípiák előtérbe kerülésével veszítettek a sorozat eredeti vonzerejéből. #Eufória #Zgeneráció #HBOmax

Móni története rávilágít, hogy a hajléktalanság nem csak sztereotípiáknak megfelelő emberek problémája, hiszen ő 11 évesen került utcára, majd a támogatással és a saját erejével sikerült új életet kezdenie, és így újra együtt élhet a lányával, amely példázza, hogy mindenkinek jár a biztonságos lakhatás és a második esély. #Hajléktalanság #Lakhatás #UtcárólLakásba